HÍREINK
Mi állhat a testvérféltékenység hátterében?
A testvérféltékenység normális jelenség, amelyet sok család megtapasztal kistestvér
születésekor. Amikor egy kis jövevény érkezik a családba, az új felállashoz bizony
mindenkinek időbe telik hozzászokni. Érthető módon, a korábban teljes figyelmet élvező
idősebb gyerkőc veszélyeztetve érzi magát. A konfliktusok mértéke egyeneként eltérő
lehet, azonban fontos, hogy szülőként megfelelően kezeljük ezeket a helyzeteket.
Fontos leszögezni, hogy a testvérféltékenység egy természetes érzelmi állapot. Rengeteg
családban megjelenik valamilyen formában. Ahhoz, hogy minél hamarabb elmúljon, érdemes
már a születés előtt, a terhesség időszaka alatt fokozatsan felkészíteni a gyerkőcöt arra, hogy
hamarosan nagytestvér válik belőle.
Feszültség és stressz
Az otthoni feszültség senkinek sem tesz jót. Fontos látni, hogy a testvérek féltékenysége
nemcsak számukra nagyon kellemetlen, hanem a szülőket is komolyan megterheli. Ha a
stresszt kiváltó szituáció sokáig fennáll, azt az egész család megérzi. Természetesen azt,
hogy a helyzet mennyire feszült és milyen sokáig tart, sok tényező befolyásolhatja, mint
például a nagyobb testvér életkora vagy a személyisége.
Okok a háttérben
Gyerekként állandó figyelemre vágyunk elsősorban a szüleinktől. Sőt, egészen kiskorban rá is
vagyunk utalva arra, hogy a gondozóink mennyire képesek ránk hangolódni, figyelembe
venni az igényeinket. Ez idővel természetes módon fokozatosan mérséklődik, azonban a
testvérféltékenység mögött az egyik legfőbb ok a figyelem lecsökkenése vagy hiánya
szokott lenni.
Szintén gyakori probléma lehet az egymáshoz való hasonlítgatás. Az egyik testvér
előnyeinek kiemelése a másik kárára sosem tesz jót a családi egyensúlynak. Kisebbek
esetében az osztozkodáson is nagy hangsúly van, a gyerkőcök folyamatosan monitorozzák,
hogy mit csinál a másik, mivel rendelkezik a másik, amivel esetleg ő nem.
Hogyan lehet kezelni ezeket a helyzeteket?
1. Igyekezzünk a nagyobb testvért fokozatosan hozzászoktatni az új helyzethez.
Amennyire lehet, vonjuk be őt is a közös tevékenységekbe.
2. Magyarázzuk el a nagyobbnak az új szituációt, nyugtassuk meg, hogy ettől őt nem
szeretjük kevésbé.
3. Igyekezzünk nyugodt hangvétellel megbeszélni a történeteket. Vita esetén adjunk
esélyt, hogy mindenki elmondhassa a véleményét.
4. Állítsuk le őket időben, mielőtt kirobban a veszekedés! Ha látjuk, hogy nem sikerül
megegyezni, válasszuk szét egy kis időre őket.
5. Igyekezzünk minél kevésbe összehasonlítani őket. Tartsuk szem előtt: minden ember
más és más.